Előszó: Egy posztba nem lehet belemélyedni egyik módszerbe sem. A célom ezzel az írással, hogy akik nem hallottak még valamelyik módszerről és felkelti az érdeklődésük azok bele tudják magukat ásni a témába. Szelektáltam és most kizárólag a bekötött munkára vonatkozó ismereteimet írom le. A keresztedzéseket, mentális felkészítési technikákat nem soroltam most fel. Illetve mivel minden kutya – gazda páros más ezért egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinél ugyan azok a módszerek működnek!

Az edzések célja nálam:

Felkészíteni a kutyát fizikálisan és mentálisan a versenyre úgy, a verseny teljes egészészét 100%-ban, teljes erőbedobással végig dolgozza, miközben minimalizáljuk a sérülésveszélyt. Ehhez alapvetően 5 módszert ismerek, amit alkalmaznak ma a versenyzők a bekötött munkában. Ezeket az edzéseket általában rollerrel, vagy bringával végzik.

Kilométer alapú edzés:

Ez a módszer eléggé magától értetődik. Szezon elején a kutya edzettségétől (valamint nyár végén a melegtől) függően először rövidebb, majd egyre hosszabb edzések vannak beiktatva fokozatosan növelve a távot. Általában 2-3 kilóméterről indulnak a rutinos kutyák és 5-6-ig mennek fel a célverseny hosszától függően.

Résztáv edzés:

Ezt a módszert Stefan Sterkéknél láttam élőben. Cani Crossnál különösen könnyen alkalmazható (mert az ember is jobban bírja a nagy tempót, ha szét van darabolva). A lényeg, hogy az edzést 3-4 rövidebb szakaszra tagolják, közte pihenés 30s-2 perc kb. (attól függően, mennyi idő kell, hogy kicsit a légzés és a pulzus helyre álljon futásnál az embernél, a bringa és a scooter esetében inkább a kutyát érdemes figyelni mennyire liheg). Egy-egy szakasz hossza is a páros aktuális edzettségi szintjétől függ. Sokszor ezt a módszert arra is használják, hogy ha egy kutya nem akar teljes erőbedobással dolgozni az első nekiiramodás után, akkor ezzel szoktatják, hogy vagy futsz, vagy nem csinálunk semmit. Saját tapasztalat: Van olyan egyébként jól teljesítő kutya akinek a fókusza ettől szétesik, de például a németjuhász munkakedvén sokat tudtam így javítani.

Idő alapú edzés:

Én erről a módszerről először Igor Tracz előadásán hallottam, amit a Magyar Kutyasport Szövetség szervezett. Sokszoros világbajnokként csak erre esküszik. Én is igyekszem így edzeni a kutyáimat a hétköznapokban (több-kevesebb sikerrel, mert az időt belőni nem mindig sikerül úgy ahogy szeretném…). Az elv mögötte, hogy a kutya nem igazán tudja mennyi 3 - 4 km, azaz mennyi van még vissza a versenyből. Viszont azt meg lehet vele szoktatni, hogy a „móka” kb. mindig 10 perc. Egész jól be fogja tudni lőni egy idő után (tapasztalatom szerint kb. 1 perces pontossággal!), hogy mondjuk neki mindig 12 percet kell „dolgoznia” ezt várjuk el tőle. Így könnyebben fog maxon futni végig, hiszen tudja, hogy nem kell órákat dolgoznia és ezért tartalékolni. A versenyzők, akik így készülnek azok kinézik a szezon célversenyét, kiszámolják, hogy ott kb. hány percet kell a pályán tölteniük és ahhoz építik fokozatosan az edzéseket. Ha még nem csináltunk ilyen edzést, akkor érdemes egész rövid időkkel kezdeni 4-6 perc, és onnan fokozatosan felfele lépkedni (hosszabban már írtam erről a módszerről az első posztomban az oldalon).

Roller/bringa edzés fékkel:

A fék, mint edzőeszköz nagyon sok versenyzőnél fontos szerepet játszik a felkészítésben és elég jól kombinálható az idő alapú edzéssel. Alapvetően két féle képen szokták használni:

1. Lejtőn a kutya sérülékenyebb, edzésen a legtöbben megfékezik a kutyákat (különösen, ha még fiatal), hogy ne fusson teljes sebességgel lefele. Így számos sérülést meg lehet előzni, illetve elkerülhető, hogy a kutya esetleg emiatt legyenek izületi problémái 6-8 éves korára. Hogy mennyire fékezik meg a kutyát? Ez változó: Igor 30 Km/h-t mondott nekem, Stefan Sterk 25km/h-t (Ő azt mondja edzésen síkon sem engedi e fölé a sebesség fölé a kutyát az ízületeinek védelme érdekében).

2. Folyamatos fékezés az erőfejlesztés érdekében. Ahhoz, hogy a kutyát folyamatosan fékezhessük ahhoz már el kell érni egy olyan szintet, hogy a kutya tényleg folyamatosan dolgozni akarjon akkor is, ha nehezebb húzni és persze csak olyat szabad tőle kérni, amit amúgy fék nélkül simán megcsinál. Tehát ha egy pályán nem rohan végig fék nélkül könnyedén akkor a féket edző eszköznek nem javasolt használni. Másik fontos feltétele ennek az edzésmódszernek, hogy viszonylag sík edzőpálya kell hozzá, illetve érett, fizikálisan szuper állapotban lévő extra motivált kutya. Én a fiatal kutyáimmal és a szintes edzőpályáimmal ezt a módszert nem tudom alkalmazom, de másoknál látom, hogy nagyon eredményes tud lenni. A sík pálya azért is fontos ehhez a módszerhez, mert emelkedőn felfelé én segíteni szeretem a kutyát, hogy kedve legyen a „küzdős” részeken is 100%-osan doglozni. Cani cross kiegészítő edzésnek kimondottan jó lehet szerintem, hiszen ezzel lehet a legközelebb szimulálni a futás közbeni erőkifejtést a kutyának. Apró trükk, hogy van, aki szakaszosan használja, azaz például 10 perc enyhe fékezés, majd 2 perc fék nélküli húzómunka a befejezésnél.

„Power walk”

A lényege, hogy kutya be van kötve a futó elé, de a futó nem fut, hanem sétál, és hagyja a kutyát dolgozni, miközben ő lényegében „ellendolgozik” a kutyának. Erőfejlesztésre, irányítás gyakorlásra, illetve pályabejárásra szokták alkalmazni ezt a módszert. Itt is kulcs fontosságú, hogy a kutya motivációja fent legyen tartva, ez nem minden kutyánál egyszerű feladat, legjobban gyakorolni talán versenyeken lehet, előző napi pálya bejárás során például, ahol már mások is róják a köröket és sok a szag és vizuális inger.